Pár nappal később arra lettem figyelmes, hogy Cassy és Trey már-már irritálóan sok időt töltenek egymás társaságában, ráadásul a lány elkezdett kerülni is engem, amit annak tudhattam be, hogy valamit titkol. A gond csak az volt, hogy amíg tartotta a 3 méter távolságot, addig semmit nem tudtam belőle kiszedni, és ha véletlenül mellém került annyit hallottam csak, hogy "nyuszik nyuszik nyuszik nyuszik". Nem hinném, hogy a nap 24 órájában azért volt Treyyel, mert a nyuszikra gondolt.
- Hé.. - Fordultam a lány felé, aki ijedten sikítani kezdett, majd elrohant. Én utána mentem volna, de rájöttem, hogy fölösleges köröket futottunk volna. Más eszközökhöz nyúltam.
- Hé! Szóltam oda Yohnak, aki éppen az edzés utáni halálos állapotából próbált kigyógyulni.
- Hm?
- Trey nagy haverod, ugye?
- Ezt hogy érted?
- Jóban vagytok, mindent elmondtok egymásnak satöbbi.
- Azt hiszem, miért?
- Mert rámászott Cassyre, és idegesít.
Yoh először nem értette teljesen a mondandóm, de aztán az értelmetlenség eltűnt az arcáról, és felváltotta egy nagy mosoly.
- Á, értem. Féltékenység?
- Mégis mire?! Ők ketten nem...
- Hát nem tudom. Trey nagyon oda van most Cassyért.
- N- Nem az.. az.. - és akkor leesett. Addig a pontig szilárd meggyőződésem volt, hogy valami borzasztó dolgot titkol, hogy valakivel összeszövetkezett, esetleg meghiúsítaná a terveim, vagy egyéb ellenem irányuló terv végett nem beszél velem, de ahogy jobban bele gondoltam, hogy akárhányszor meglátta azt az idiótát, rögtön elpirult, hogy a legrosszabb viccein is nevetett, hogy egymás kezét fogták... Elkapott a hányinger.
- Ez undorító! Feltételezésnek is rossz! Cassy és az az elmebeteg soha!...
- Ugyan már. Szerintem egész aranyosak együtt. - Yoh a kert felé nézett, ahol Trey és Cassy elmélyülve beszélgettek. Én nem voltam hajlandó oda nézni. Nem voltam rá kíváncsi. - Nézz csak rájuk, boldogok.
- Cassy mindentől boldog. Adsz a kezébe egy plüssállatot, és élete legszebb napját okozod vele.
- Úgy csinálsz, mintha te még nem lettél volna szerelmes.
- M... Mert.. Mert én nem. Az emberi érzések gyengítenek...És...
- Igazán elkezdhetnél magadtól gondolkodni.
- Én magamtól gondolkodom! És Cassy biztos, hogy nem zúgott bele abba ott! - Mutattam Treyre, miközben forrtam a dühtől.
- Hát nem tudom. - Yoh az egészen csak egy jót nevetett, amit egyáltalán nem értettem.
- Egyszer te is leszel szerelmes, és akkor majd meglátod, hogy nem is olyan borzasztó.
- Borzasztóbb, mint ahogy azt gondolod, Asakura... - Mondtam alig hallhatóan, aztán félrevonultam.
Pár óra múlva, amikor a fiúk elmentek a házból, Liarral, és Rosalieval karöltve körbefogtuk Cassyt, és vallatóra fogtuk.
- Beszélj, kutya!
- Elment az eszed! Hagyjál! - Cassy a sarokba szorítva próbálta magát minél kisebbre összehúzni.
- Beszélj! Mit titkolsz? És fejezd be a nyuszizást, mert már az én agyam megy tőle tropára!
- Azt mondtad nem fogsz a gondolataimban olvasni!!
- Ez drasztikus helyzet Cassy! Kerülsz engem. És.. és ez zavar!
- Fordítom: Dante azt hiszi jársz Treyyel.
- Én.. Én nem járok Treyyel.
Míg Rosalie szomorúan, én megnyugodva sóhajtottam egyet. - Csak.. csak... Azt hiszem...
Rosalieval mindketten rögtön újra figyelni kezdtünk Cassyre.
- Ne.
- Ő nem olyan, mint a többi srác, akit ismerek. Elhivatott, célja van az életben, és küzd érte! Megkedveltem. Egy csomó közös témánk van, és jól elvagyunk.
- Úgy tudtam! - Rosalie nagy boldogással ugrálni kezdett, de mielőtt még nagyon beleélte volna magát, orrba nyomtam, és abbahagyta.
- Szemét... - Nem törődve vele Cassyre összpontosítottam újra.
- Ugyan Cass' ez hülyeség. Nem létezik olyan, hogy szerelem. És ezt te is tudod.
- Hogy te milyen kétszínű vagy, ráadásul még önző is!
- Hogy mondtad? - Cassy szavain meglepődtem. Azt vártam, hogy helyeselni fog, és kerülni kezdi Treyt.
- Hát ez érdekes lesz. - Suttogta Rosalie, miközben egy lépést hátrált.
- Jól hallottad! Kétszínű, és önző vagy. Kétszínű, mert azt mondod nem létezik szerelem, Pont te! És önző, mert ezt azért mondod, mert én boldog vagyok, te meg nem! Mert nekem itt van az a srác, akit szeretek, neked pedig be van zárva a testvére testébe!
- Te meg mi a francról beszélsz, hogy jön ez ide?!
- Úgy, hogy te szerelmes vagy Zekebe, csak képtelen vagy elismerni, ráadásul elvárod, hogy ha neked nincs itt, akit szeretsz, akkor másnak se legyen! Szánalmas, amit csinálsz!
- Az utolsó szavaid voltak Morgen! - Már emeltem a kezem amikor Rosalie megbökött, én pedig megfordultam. A hátam mögött Yoh, és a többiek elképedve néztek minket. A dühöm egy pillanat alatt elszállt, helyére pedig a kétségbeesés, és a félelem lépett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése