Végül sem Haonak, sem nekem nem volt annyi lelki energiánk, hogy haza menjünk, és beszámoljunk mindenkinek mindenről, így a barlang biztonságában töltöttük az éjszakát. Másnap dél körül visszamentünk a szállásra. Útközben végig azon járt az agyam, hogy mit fogok mondani. Hogyan fog Cassy, vagy Rosalie reagálni, vagy egyáltalán mi lesz ezután.
- Szerinted mi lesz ezután? - kérdeztem meg végül Haotól, remélve hogy ő tudni fog valami épkézláb választ adni.
- Hogy érted?
- Nem tudom. Hónapokig nem volt hír felőled, és nem is tudták, hogy Yohban vagy.
- Ennyire aggaszt, hogy hogyan fognak rám reagálni?
Bólintottam.
- Nem vagy a szemük fénye.
Hao ezen csak nevetett.
- Ez érthető. Más részről viszont..
- Hm?
- Yohnak fogadalmat tettem, amit illendő betartanom, ha már megtette azt a ki szívességet, hogy kiengedett.
Nagyokat pislogtam. Nem is tudtam fogadalomról.
- Miféle fogadalmat?
- A fogadalmam lényege az, hogy ezen életem lefolyása alatt meghúzom magam. Mondhatni a háttérben maradok.
- Akkor lemondasz a sámán királyságról?
- Természetesen nem. Ez egy viadal, amit feltehetőleg én fogok megnyerni, ez ellen pedig Yoh nem tud mit tenni. Amint vége ennek az egésznek, és ismételten, immáron szabályosan is megszerzem a lelkek királyát, a fogadalmam semmivé lesz, a világ olyanná változik, amilyennek lennie kell.
- Semmit nem változtál. - mondtam halvány nevetéssel, miközben megérkeztünk a szálláshelyre. Ami ott várt arra sem én, sem Hao nem számított.
- Dante! - üvöltötte Cassy valahonnan fentről. Felnéztem, és mindössze annyit láttam, hogy drága csapattársam az isten tudja hányadik emeletről kiugrik, majd miután épphogy földet ért, felém rohant. A levegőért kapkodó lány bár beszélni nem tudott, gondolatait tiszták ki tudtam venni.
- Cassy!
- Egy... E-egy fickó és...
- Felfogtam!
- Most.. Mit... Mit csináljunk? - Ezután hamar visszanyerte a normális légzését, és a gondolatait félretéve a szavaira koncentráltam.
- Azt mondta mindent tud rólunk, és rólad! Ki ő? Dante, elvette a szellemeinket, és fogalmunk sincs hol vannak! - Még mielőtt válaszolhattam volna a többiek is kirohantak hozzánk.
- Ez meg... - Kezdett bele Trey, mikor meglátta Haot. Cassy is csak ekkor vette őt észre, és velük együtt mindenki más is. Hirtelen mintha teljesen kitörlődött volna a fejükből a szellem eltűnéses incidens. Nem is csoda, hisz egy teljesen más "problémára" bukkantak.
- Ez meg...
- Yoh!
- Nyugi srácok, megmagyarázom, oké?
Mindenki Yohra nézett, aki kényelmetlenül nevetni kezdett. Láttam, hogy ebből nem lesz semmi, így átvettem a szót.
- Hao ezidáig Yoh testében raboskodott, de tegnap éjjel egy szertartással visszahoztam. De ami ennél is fontosabb.. NEM LEHETNE A MÁSIK GONDRA VISSZATÉRNI?
- Igaza van.
- Nem, nincs igaza. - vette fel a beszélgetés fonalát Ren, mintha kötelező lenne. Végül is nem volt jobb dolgunk, mint ezen vitatkozni. A szellemét vesztett fegyverét Haora irányította, és gyilkos tekintettel nézte őt. - Yoh, ő az ellenségünk, ahogy Dante is. Nem lehetsz ennyire vak. Ami hónapokkal ezelőtt véget ért, most újra kezdődik.
- Liar! - parancsoltam rá a démonomra, aki fogta Ren fegyverét, és egy egyszerű mozdulattal ketté törte. - Én a helyedben vigyáznék kire és mit fogok! Nincs szellemed, ahogy a haverjaidnak sem. Cassy!
- I-Igen! A szellem.. a szellemek...
- Ki vitte el őket? Nevet mondott? Hogy nézett ki? Mit mondott? Nem tudtam kibogozni a gondolataidból, össze-vissza kavarognak a fejedben.
- Én..
- Cassy!
- A neve azt hiszem Siberius volt. Rózsaszínes haja volt, és ilyen kígyós szerű szeme. Ballon kabátot viselt, meg valami ronda kalapot. Tök ízléstelen volt, szerintem valami ósdi boltba vette ahol..
- A lényeget.
- Annyit mondott, hogy ismer téged, meg minket.
- Nem ismer. Egyszer találkoztam vele
- És megmondtad a neved? Ez annyira nem vall rád!
- Cassy, én nem mondtam meg neki a nevem!
- Pedig tudta, ahogy az enyémet is! Dante, mi van ha nem szerezzük vissza a szellemeink? Mi lesz velem Amo nélkül? És a többiek?
- Semmi. Visszaszerezzük őket. Mondott valami, hogy hol vannak?
Cassy hevesen bólogatott.
- Valami alvilági síkra vagy ilyesmi.
- Az Alvilág legkisebb, és legeldugottabb peremére. - helyesbített Chocolove, olyan hanggal, mintha csak valami horrortörténetet mesélne.
- A haverod azt mondta, te tudod hol van, szóval gyorsan áruld el. - Ren fenn hangja egyre jobban idegesített, ráadásul nem értettem mire fel, mikor a fegyverét az imént törtem szilánkokra.
- Tudod, fölvenném a vonalat, de a patkányokkal kár kommunikálni. - Halvány mosolyt eresztettem, majd félretéve Rennel való beszélgetésem visszakanyarodtam a problémára. Siberiust mindössze egyszer láttam, mikor elmentem sétálni a közeli pusztára. Egy egész családot írtott ki egy lány kivételével. Két társát megöltem, de ő elment. Nem tudtam bemérni mekkora a Furyoku szintje, de határozottan nem gyenge. És ha igazt mondott, hogy az alvilágban vannak a szellemeitek, akkor bárhol lehetnek. Az alvilág egy külön dimenzió. A megkeseredett lelkek, és a démonok dimenziója, élő ember oda be nem teheti a lábát.
- De nekünk mégis be kell oda mennünk, nem igaz? - Kérdezte Yoh olyan nyugodtsággal, mintha csak a boltba kéne leugrani egy doboz tejért.
- Te tényleg nem tudod, hogy mennyire...
- Nem számít Dante, a barátaink szellemei ott vannak, és vissza kell őket szereznünk. Ráadásul neked démonod van, és Hao is tud nekünk segíteni.
- Ő... - Haora néztem, ő pedig rám. Pár pillanattal később öntelt mosollyal Yohra nézett.
- Rendben.
- Remek! - csattant fel Yoh, majd rám nézett - Hogy jutunk oda?
- A...De...Én..E-Ez hülyeség nem.. nem kéne... - reméltem, hogy Yoh és a többiek meggondolják magukat, de mivel nem így történt, beadtam a derekam - Egy átjárót kell létrehozni. Meg tudom csinálni, de...
- Dante, kérlek! - Könyörgött Cassy.
- Tch.. 50 Dobbie dollár mindent életben maradtól. - mondtam fennhangon, mintha csak valami fogadás lenne az egész.
- Akkor ezt megbeszéltük, megyünk az Alvilágba!
- Az alvilágba, vagy inkább a felvilágba?! Értitek, alvilág-felvilág. - Szólalt meg mindenkinél hangosabban Chocolove. Liart rá akartam uszítani, de a fiúk megelőztek. Üvöltve kergették a srácot végig fél Dobbie Villagen. Hao, Yoh, Cassy, Anna, és Tamao pedig a kis segítőimet játszva segítették az előkészületeket, majd a kapu megnyitását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése