Írországban születtem, egy kis városkában, Arklowban. A családom több mint ezer éves ördögűző múltra tekintett vissza. A famíliám női tagja mind egytől-egyig médiumok, a férfiak pedig sámánok voltak. Én különlegesnek számítottam mert mind sámán, mind médium képességekkel rendelkeztem. A szüleim nagyon hamar, négy éves koromban elmondták hogy az én létezésem célja nem más, mint a gonosz elűzése a Földről. Először ezt nem igazán értettem, de rá egy évre világossá vált. 5 éves koromban került sor az első ördögűzésemre. Anya és apa elvittek egy férfihez, akit megszállt egy démon, megölte a családját, a gyerekeit, a feleségét, és a szomszédok hívtak minket, hogy segítsünk eltávolítani a férfiből a gonoszt. Anya egy kört rajzolt körém, miközben apa lekötözte a férfit. Ezután anya valami furcsa nyelven elkezdett kántálni, és ekkor hatalmasodott el rajtam először az igazi félelem. A férfi testéből furcsa, fekete füst áramlott ki, amely lassan egy démon képét formálta meg. Vérvörösen izzó szemei rámmeredtek, hatalmas fogaival vicsorgott, támadni készült. Anya parancsot adott a démonnak. A testembe zárta. Őrjítő fájdalom lett úrra a testemen. Úgy éreztem, mintha a démon cafatokra tépne, mintha a bőröm leválna a húsról. A szemeim égtek, üvöltöttem. Apa ekkor egy tőrt nyomott a mellkasomba, a kör körülöttem izzott, majd a fájdalom alább maradt, lassan megszűnt. Ezután anya azt mondta büszke rám, és hogy legközelebb is legyek ilyen erős, és bátor. Majdnem minden nap át kellett ezt élnem. Kérleltem minden alkalommal őket, hogy ne tegyék ezt velem, hogy hagyjanak elmenni. Zokogva rohantam el, mikor menni kellett, de apa mindig megtalált, és ájulásig vert. Nem menekülhettem. Nekem ez volt a sorsom, ezt kellett csinálnom, bármi történt is.
Az iskolában nem voltak barátaim. A gyerekek féltek tőlem, elátkozottnak, démonnak hívtak. Úgy éreztem, nincs miért élnem. Az egyik ördögűzésnél az egyik iskolatársam anyjához kellett mennünk. Ekkor ismertem meg Evet. Bár ekkor még nem tudtam, de pár hónappal később kiderült, hogy hozzám hasonlóan ő is sámán, és őt is ugyanúgy, teljesen kiközösítették, csak mert más volt. Először nem akartam vele barátkozni. Féltem, hogy talán mégsem olyan, mint én, hisz még soha nem találkoztam más sámánokkal azelőtt, nem tudhattam mi is az, amiben hasonlítunk. De a lány nem tágított. Bennem látta a magányból kivezető utat, én pedig egy idő után feladtam a monogám életet, és barátomnak fogadtam.
Azt hittem minden rendbe jött, amennyire az én elátkozott életem helyre jöhetett, de tévedtem.
Hamarosan egy olyan ördögűzésen vettem részt, ami örökre megváltoztatta az életemet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése