Bár maga a tó vízzel volt tele, a lelkek miatt mégsem lehetett hozzáérni.. Lassan lépdelve a víz felszín felett pár centivel, megálltam a közepén, és elüvöltöttem magamat.
- 1*Dolorem!
Pár pillanattal később a tó feléledt, a lelkek zavarossá tették, lassan sötétülni kezdett, bár fényéből továbbra sem vesztett. Egy pillantást vetettem a többiekre. Mind egytől-egyig ijedten nézték a tó mozgását, de mozdulni egyikük sem mozdult.
Visszahallottam a nevet, amit kiáltottam. A tó közvetítette a hangomat, ami hihetetlen gyorsasággal eljutott a továbbítandó személynek. Előttem a víz egy kis része lassan kezdett kiemelkedni a tóból, közben női alakot kezdett el formálni. Mikor a test kész lett, a víz többi része visszafolyt a tóba, így ő is velem együtt a víz felszínén lebegett.
- Dolorem... - suttogtam önkívületi állapotban. Amint kimondtam a szavakat a testemet a víz teljes egészében elnyelte, egyedül, végtelenül hagyva lelkemet a víz felszín felett. Nem fájt, valójában nem éreztem semmit. A lelkek hamar cselekedtek, így az ideiglenes halálom szinte észrevehetetlen volt. Hallottam Yoh gondolatait. Segíteni akart, azt hitte bajban vagyok. Hao fogta le, és parancsolt rá. Tudom, nem volt vele tisztában, de ezzel megmentette öccse életét.
- Dante, a lány, ki hű névadójához. - Szólalt meg lágy, kedves hangján Dolorem. Ha nem tudtam volna, hogy kivel állok szemben, teljes biztonság töltött volna el, de sajnos ismertem, és tudtam, egész idő alatt veszélyben leszek. - Még nem telt le az időd, mi szél hozott erre, hol a madár se jár?
- Két okom volt arra, hogy ide jöjjek.
Dolorem kéken izzó szemei tágra nyíltak, s érdeklődően följebb emelte fejét.
- Az első okom egyszerű: nemrégiben néhány lélek, kiknek nincs itt semmi keresnivalójuk, hozzád kerültek. Kérem vissza őket.
- Kikről beszélsz, Dante?
- Ne játszd az ostobát, Dolorem!
A nő ajkai mosolyra húzódtak, szemei felcsillantak.
- Azokat a lelkeket ajándékba kaptam, az enyémek, nincs jogod visszakövetelni őket.
- Azoknak a lelkeknek van gazdájuk, nem hozzád tartoznak!
- Merész szavak, egy halandó embertől, kinek lelke az én kezemben van!
- Nem félek tőled.
- Jól tudom én azt, de lásd be, ostobaság volt idejönnöd. Nem kapod vissza őket.
- Alkut ajánlok.
- Nincs semmid, ami érték lenne számomra. Mindened az enyém. Az életed, az emlékeid, a gondolataid. te magad.
- Van egy démonom.
- Több ezer démon áll a rendelkezésemre, nem szorulok rájuk
- Ő egy őrző.
- Egy őrző?
- A pokolból jött, a 8. kapu őre. Ő egy ereklye.
- Egy igen értékes ereklye. Ennyit érnének neked ezek a lelkek?
- Igen, ennyit érnek. Megkapod őt, cserébe értük, és az emlékeimért.
- Az emlékeid?
- Ez a másik, amiért jöttem. Vissza akarom őket kapni.
- Oly kevés az időd, halandó. Értelmetlen lenne újra emlékezned.
- Az emlékeim, és a lelkek, cserébe 2*Mentiri.
Dolorem gondolkodóba esett. Ez idő alatt alkalmam nyílt arra, hogy újból a többiek felé pillantsak. Ahogy láttam, a démonok, tündérek, és ott ólálkodó lelkek körülvették őket, és egyre közelebb kerültek hozzájuk. Rossz előérzetem támadt.
- Rendben. Az alku áll. Mentiriért cserébe az emlékeid, és a lelkek.
Az alku megköttetett. Dolorem a kezeivel közre fogtam az arcomat, én pedig felsikoltottam...
1*: Latin szó > Jelentése: fájdalom. A tó "tündére" Egy az idővel született lény, aki az alvilágot uralja.
2* Latin szó > Jelentése: Hazugság. Liar neve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése