- Mégis mit képzelsz? Yohnak edzenie kell!
- De nem ma.
- De nem ma.
- Mi? Miért? - Kérdezte Yoh, ugyanis úgy tűnt. nem igazán van képben.
- Ma nap-éj egyenlőség van.
- Ő... - pár pillanat ugyan kellett Yohnak, de végül is ráébredt, mit is jelent ez. - Ma tudod elvégezni a szertartást?
Bólintottam.
- Ma nap-éj egyenlőség van.
- Ő... - pár pillanat ugyan kellett Yohnak, de végül is ráébredt, mit is jelent ez. - Ma tudod elvégezni a szertartást?
Bólintottam.
- Előtte pár perccel mindent elmondok majd, amit tudnod kell.
- Mi? Miért akkor?
Elmosolyodtam, majd az ajtó felé vettem az irányt.
Elmosolyodtam, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Pihenj, ne csinálj ma semmit. Rosalie ma a te személyes megfigyelőkamerád lesz. Mindig tudni fogom, hol vagy, és mit csinálsz. Ezek tudatában cselekedj. Én azt javaslom, hogy maradj itthon, olvass, vagy amit akarsz. A saját érdekedben.
- Mi? Vá-vá-várj! Mégis miért?...
- Mi? Vá-vá-várj! Mégis miért?...
Nem vártam meg, amíg befejezi a kérdését, elmentem a szállóhelyről.
Cassyvel az egész várost végigjártuk különböző dolgok után kutatva. A legtöbb dolog meg is volt, és olyanokat is találtunk, amik pótolhatták az esetleges hiánycikkeket, amikre szükségem volt. Az egész délutánom feszültséggel teli volt. A fejem még mindig fájt, a gyomorgörcsöm minden órában egyre erősebbé vált, és a folyamatos aggodalom lassan teljesen elborította a gondolataimat.
Este felé járt az idő, mire mindent megvettünk. Cassyt és Rosaliet utasítottam, hogy foglalják majd le a többieket, hogy Yoht elvihessem a közelükből úgy, hogy ne jöjjenek utánunk. Nem szándékoztam egy csapat idiótával számolni. Féltem, hogy a szertartás kellős közepén úgy döntenek túl veszélyes, és egyszerűen elrontják az egészet, én pedig lemondhatok arról, hogy Zeket újra láthatom. Nem kockáztathattam.
A másik probléma az elmémben kavargó gondolatok ezrei jelentették. Az egész szertartás tökéletes koncentrációt igényelt, és ezért is féltem tőle annyira. Nem voltam az az ideges fajta, de a tét nagy volt, én pedig rettegtem ezer és ezer dologtól. Fenn állt az esélye, hogy elhibázok valamit, és Zeke lelke megsemmisül, vagy pedig mindketten odavesznek. Nem tudtam, hogy teljes egészében sikerül-e szétválasztanom őket, vagy pedig Zeke egy része Yohban, vagy épp fordítva megmarad, ami több okból is veszélyes lett volna. És ha esetleg sikerül, nem tudtam onnan tovább hogyan...
A kétségeim túláradtak bennem, ezért egy Liar által kreált burokba bújtam a szertartás idejéig.
A burok remek elmetisztító volt. Mindent elfelejtetett velem, ami nem lehetett benne a fejemben arra az időre, és minden rossz gondolatot korrigált. Úgy is mondhatnánk: önmagamnak hazudtam úgy, hogy elhittem.
Este felé járt az idő, mire mindent megvettünk. Cassyt és Rosaliet utasítottam, hogy foglalják majd le a többieket, hogy Yoht elvihessem a közelükből úgy, hogy ne jöjjenek utánunk. Nem szándékoztam egy csapat idiótával számolni. Féltem, hogy a szertartás kellős közepén úgy döntenek túl veszélyes, és egyszerűen elrontják az egészet, én pedig lemondhatok arról, hogy Zeket újra láthatom. Nem kockáztathattam.
A másik probléma az elmémben kavargó gondolatok ezrei jelentették. Az egész szertartás tökéletes koncentrációt igényelt, és ezért is féltem tőle annyira. Nem voltam az az ideges fajta, de a tét nagy volt, én pedig rettegtem ezer és ezer dologtól. Fenn állt az esélye, hogy elhibázok valamit, és Zeke lelke megsemmisül, vagy pedig mindketten odavesznek. Nem tudtam, hogy teljes egészében sikerül-e szétválasztanom őket, vagy pedig Zeke egy része Yohban, vagy épp fordítva megmarad, ami több okból is veszélyes lett volna. És ha esetleg sikerül, nem tudtam onnan tovább hogyan...
A kétségeim túláradtak bennem, ezért egy Liar által kreált burokba bújtam a szertartás idejéig.
A burok remek elmetisztító volt. Mindent elfelejtetett velem, ami nem lehetett benne a fejemben arra az időre, és minden rossz gondolatot korrigált. Úgy is mondhatnánk: önmagamnak hazudtam úgy, hogy elhittem.
Órákig voltam benne, majd mikor eljött az idő, Liar feloldotta a burkot, én pedig felébredtem. Megelőzve az esetleges gondolatok visszatérését rohantam vissza a szálláshelyre, ahol mindenki remekül szórakozott. Cassy nyugtatóan rámmosolygott és gondolat olvasás nélkül is tudtam: minden úgy van, ahogy én előrendeltem.
Felmentem Yohhoz, aki az ablakpárkányon ült. Mikor odaértem, rámnézett. Elkeseredett volt az arca, aggódó, mégis tettre kész.
Nem tudtam, hogy mennyire van kész lelkileg, de ez nem is érdekelhetett.
Nem tudtam, hogy mennyire van kész lelkileg, de ez nem is érdekelhetett.
Bátorítóan rámosolyogtam, majd az ablakon keresztül távoztunk.
Egy nagy tisztás melletti barlangot választottam a szertartás helyszíneként, mert ott nagy volt az energiafelhalmozódás, ezért könnyebben hatottak a varázslatok.
Hamar megcsináltam a kört. Az ágaira egy-egy gyertyát tettem, körbe szórtam sóval a területet. Elkezdtem égetni a növényeket, Yoht pedig a kör közepére állítottam.
Egy nagy tisztás melletti barlangot választottam a szertartás helyszíneként, mert ott nagy volt az energiafelhalmozódás, ezért könnyebben hatottak a varázslatok.
Hamar megcsináltam a kört. Az ágaira egy-egy gyertyát tettem, körbe szórtam sóval a területet. Elkezdtem égetni a növényeket, Yoht pedig a kör közepére állítottam.
- Akkor.. Felvilágosítalak.
A srác nem mutatott semmiféle érzelmet. Nem láttam, hogy félt, vagy ideges lett volna. egyszerűen csak ott volt, és figyelt.
- Aminek a közepén állsz, úgy hívják Baphomet. Ez egy sátánista szertartásokkor használatos kör, melynek a közepére általában behelyeznek egy tárgyat, ami az idézni kívánt szellemet, vagy démont szimbolizálja, vagy éppen az övé, és egy áldozati bárányt, jelen esetben téged. A mi esetünkben persze ez kissé másképp van. Bár az áldozat te vagy, de egyben maga a tárgy is. A tested mindkét elvárást teljesíti: ott van a lelked, mint áldozat, és ott a véred, mint médium. Viszont.. nem voltam veled teljesen őszinte.
- Belehalhatok, igaz?
Amikor kimondta, éreztem, ahogy a gyomorgörcs visszatér. Bólintottam.
- Belehalhatok, igaz?
Amikor kimondta, éreztem, ahogy a gyomorgörcs visszatér. Bólintottam.
- Ha nem vagy elég erős, akkor a szertartás egyszerűen felemészt...
- Hm.. - Yoh elmosolyodott, én pedig összezavarodtam. - Hát egyszer úgyis meghalunk, nem igaz?
- ... Fő a pozitivitás.
- Úgy van!
Bólintottam, majd egy késsel oda mentem Yohhoz, és megvágtam a karját úgy, hogy abból vér a kőrre folyjon ki. A vér a földre hullott, és elkezdődött a szertartás. Kihátráltam a körből és Yoh szemeibe néztem.
- Ne nézz el, semmi esetre sem. Megértetted?
- Igen.
Bólintottam, majd egy késsel oda mentem Yohhoz, és megvágtam a karját úgy, hogy abból vér a kőrre folyjon ki. A vér a földre hullott, és elkezdődött a szertartás. Kihátráltam a körből és Yoh szemeibe néztem.
- Ne nézz el, semmi esetre sem. Megértetted?
- Igen.
- Alvilág Istene, Szolgád hív téged! A nyolcadik kapu őre szól most hozzád, s kéri segítséged! - A kör elkezdett vörös folyadékot árasztani magából, amint az túlfolyt. - Válaszd szét az anyag két szellemét, a hasztalan távozzon! Az áldozat eléd került, fogadd el, majd tégy eleget kérésemnek! Fundesque sanguinem, novum est. Ludam nunc Dei. Adepto a vita! - Majd ezek után akaratlanul is, de halkan hozzá tettem. - Add vissza nekem, kérlek!
A kör fényleni kezdett. Yoh szemei fehérek lettek, majd elkezdett üvölteni, mint akit éppen ölnek. A földre rogyott, én pedig egy lépést hátráltam.
- Alvilág Istene, Szolgád hív téged! A nyolcadik kapu őre szól most hozzád, s kéri segítséged! Válaszd szét az anyag két szellemét, a hasztalan távozzon! Az áldozat eléd került, fogadd el, majd tégy eleget kérésemnek! - Ismételtem még el háromszor a kérelmet. Eközben a kör fénye egyre erősödött, a gyertyák fénye kialudt, Yoh pedig attól féltem, hogy nem fogja bírni, és meghal.
Már azon voltam, hogy megsemmisítem a kört, és inkább mentem, ami menthető, mikor egy mélyről jövő üvöltés után a kőr fénye, és a benne lévő rengeteg vér a földön fetrengő Yoh testébe húzódott. Még sohasem láttam olyat azelőtt. Bár, ha belegondolok, az volt az első alkalom, amikor bármilyen szertartást is véghez vittem.
Miután semmi nem maradt a körben, a démoni üvöltés alábbhagyott, Yoh pedig pár pillanatra eszméletét vesztette.
- Yoh?...Yoh! - A srác hevesen köhögött, és nyögött. Berohantam hozzá, és felültettem.
- Jól vagy? Hé!
Majdnem fél óráig szenvedett még a körben, mire bár nem sokkal, de annyival jobb lett a helyzet, hogy beszélni is tudott.
- Alvilág Istene, Szolgád hív téged! A nyolcadik kapu őre szól most hozzád, s kéri segítséged! Válaszd szét az anyag két szellemét, a hasztalan távozzon! Az áldozat eléd került, fogadd el, majd tégy eleget kérésemnek! - Ismételtem még el háromszor a kérelmet. Eközben a kör fénye egyre erősödött, a gyertyák fénye kialudt, Yoh pedig attól féltem, hogy nem fogja bírni, és meghal.
Már azon voltam, hogy megsemmisítem a kört, és inkább mentem, ami menthető, mikor egy mélyről jövő üvöltés után a kőr fénye, és a benne lévő rengeteg vér a földön fetrengő Yoh testébe húzódott. Még sohasem láttam olyat azelőtt. Bár, ha belegondolok, az volt az első alkalom, amikor bármilyen szertartást is véghez vittem.
Miután semmi nem maradt a körben, a démoni üvöltés alábbhagyott, Yoh pedig pár pillanatra eszméletét vesztette.
- Yoh?...Yoh! - A srác hevesen köhögött, és nyögött. Berohantam hozzá, és felültettem.
- Jól vagy? Hé!
Majdnem fél óráig szenvedett még a körben, mire bár nem sokkal, de annyival jobb lett a helyzet, hogy beszélni is tudott.
- Mintha.. megöltek volna... - Nyögte ki, miközben levegőért kapkodott.
- Sajnálom.
Pár perccel később tudatosult bennem az, amitől a legjobban féltem: a szertartás hasztalan volt.
Miután Yoh képes volt lábra állni, felsegítettem, majd a barlang kijárata felé vettem az irányt.
Pár perccel később tudatosult bennem az, amitől a legjobban féltem: a szertartás hasztalan volt.
Miután Yoh képes volt lábra állni, felsegítettem, majd a barlang kijárata felé vettem az irányt.
- Várj! - kiáltott utánam. - Akkor most..
- Szerinted?
- Szóval Zeke bennem maradt? Azt mondtad, hogy bele halhatok, akkor most tényleg mindketten meghalunk?
- Hazudtam. - Úgy éreztem, hogy mindjárt elsírom magam, ráadásul az ájulás sem volt messze tőlem. Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a helyszínről, és vissza se néztem.
A szertartás nem sikerült, én pedig tudtam: örökre elvesztettem mindent, ami valaha bármit is jelentett számomra.
- Szóval Zeke bennem maradt? Azt mondtad, hogy bele halhatok, akkor most tényleg mindketten meghalunk?
- Hazudtam. - Úgy éreztem, hogy mindjárt elsírom magam, ráadásul az ájulás sem volt messze tőlem. Amilyen gyorsan csak tudtam, elmentem a helyszínről, és vissza se néztem.
A szertartás nem sikerült, én pedig tudtam: örökre elvesztettem mindent, ami valaha bármit is jelentett számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése