43. fejezet: Feltámadás

Az volt az első meccsünk, amiről kis híján elkéstünk. Cassyt rosszullét gyötörte, Rosalie pedig azért nyavalygott, mert nem találta a cipőt, amit föl akart venni a mérkőzésre. Végül is a meccs kezdése előtt öt perccel sikerült elindulnunk, és nagyjából az utolsó harminc másodpercre toppantunk be. Marco arcán az elégedett mosoly szinte virított. Nem tudtam olvasni a gondolataiban, de egészen biztos voltam benne, hogy gyávának hisz minket.

- Nos.. Mégsem futamodtatok meg? Hao kutyái.

Elmosolyodtam, mint akinek az égvilágon semmi gondja nincsen. Magamban remegtem, rosszul voltam, féltem, de ezt nem láthatták, szerencsére nem esett soha nehezemre a valóság elrejtése.

- Rég találkoztunk szőkeség. - Ránéztem a vasszűzre, aztán vissza Marcora. - Na, nézd csak a doboz is él. Ki hitte volna. A sok vér amit ontott... az ember azt hinné, helyben megpusztult. 

Marco arcáról eltűnt a mosoly, aminek következtében végre egy kis valóság alapja is lett az én önfeledt vigyoromnak. 

- Hogy merészelsz így beszélni a mi..

- Unlak. - szakítottam félbe a lassan idegessé váló Marcot.

- Sámán harcosok! - kezdett bele a felkonferálásba a tanácstag, majd miután lezavarta azt, eltűnt a csatatérről. Taktika kellett, de nagyon gyorsan. Az egyetlen, amit tudtam, hogy nekem a vasszűz kell, Marcoval és Lysergel nem akartam foglalkozni, de ez nem volt ennyire egyszerű. Cassy gyakorlatilag használhatatlan volt, Rosalie pedig egyedül nem lett volna képes mind a kettejükkel elbírni.

- Na, mi legyen főnök? - Kérdezte kicsit viccelődve Rosalie.

- Cassy használhatatlan, ketten maradtunk.

- Egy ütéssel lerendezed őket, nem?

Nagyot nyeltem, miközben a lányra néztem. Rosalie szemei kikerekedtek.

- Mi.. Mi az?

- Rose, védd Cassyt, és próbáld meg Marcot kordában tartani.

- Ez nekem új. Eddig nem volt..

- Csak csináld!

A lány dacosan bólintott, majd Overosult alakított ki. 

Marco és Lyserg a vasszűz elé ugrottak, védeni akarták, pont úgy, ahogyan számítottam rá. 

Rosalie rögtön rátámadt Marcora, de Michael egy pillanat alatt tönkretette csapattársam Overosulját. Erősebbek lettek. 

- Tch... Liar, Overosul, Reaper wing! - adtam ki védőszellememnek a parancsot, amit rögtön véghez is vitt, a lehető leggyengébb formában. - Könyörgöm neked, segíts.. nem veszíthetünk.. ellenük nem! - suttogtam, hogy csak Liar hallja, remélve hogy valamit segít. Felszálltam a vasszűz felé, és zuhanórepülésben támadni készültem.

Szinte esélyem sem volt. 

- Morphine, repülj! - Lyserg damilja körbefogta a szárnyamat, és darabokra szeletelte. Elkezdtem zuhanni a föld felé. Liar az utolsó pillanatban tompította az esésem, de még így is megérezte a vállam. 

Ezután Rosalieval együtt próbáltunk neki menni a X-LAWS-os csapatnak, de mindhiába.

Vesztésre álltunk

- Így túl egyszerű. - Mondta mosolyogva Marco. 

Kezdett felmenni bennem a pumpa.
Ez így ment lassan fél órája, mikor a Vasszűz kinyitotta az arcát védő fedelet, és mosolyogva rámnézett.

- Adjátok föl. Nem akarunk titeket bántani. Mi békét akarunk nem pedig...

- Fogd be a pofádat! - Üvöltöttem el magam. 

A kezeim ökölbe szorultak, a fogaimat olyan szinten egymásnak nyomta,, hogy az ínyem vérezni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek. Engem nem győzhetnek le, nem! Főleg nem ugyanaz még egyszer. 

Ekkor valami furcsát éreztem magamban. A testemben áradni kezdett a meleg és a hideg egyszerre. Minden csepp véremet érezni kezdtem, és azt, ahogyan az ereimben végigáramlanak. Liar feloszlatta az Overosulomat, és rám nézett. 

Hallottam őt.

- Valami nincs rendben.. - Mondta telepatikusan, miközben vörös szemeivel végignézett rajtam.

Ekkor eszembe jutottak Siberius szavai: 

Nyisd ki az elméd, engedd a szívedbe a poklot, és az cserébe engedelmeskedni fog neked!

- Nyisd ki az elméd, engedd a poklot a szívedbe.. - Ismételtem meg egy kis részletet felőle, majd behunytam a szemem. Éreztem, ahogy a talaj a lábam alatt megremeg, majd onnan kiindulva végigfut az egész stadion alatt. Hallottam, ahogy szép lassan kis repedések nyílnak meg alattam, és követik a rengés vonalát. Hamarosan alattam, és a körülöttem lévők alatt nyílni kezdett a föld. 

- Még is mi folyik itt? - Kérdezte Marcot, miközben próbált a rengés általi igazodás miatt nem elesni.

- Jeanne! - Szólt ijedten Lyserg a vasszűzhöz, aki eltüntette maga körül a vasszarkofágot  és saját magának ruhát alakított ki belőle.

 Mosolyogva néztem végig a repedéseken.

- És tárul a pokol legmélyebb bugyra...