- Siberius! - Felugrottam a helyemről, és azon nyomban Overosult alakítottam ki.
A férfi elnevette magát.
- Mintha csak az anyádat látnám. Ugyanaz a heves természet. - Az Oversoulomra nézett. - Gyenge.
Nagyon nyeltem, de nem reagáltam. Nem akartam, hogy lássa, tudom.
- Mit akarsz?
- Erre felé sétáltam, és megláttalak téged. Rég volt, hogy találkoztunk, nemde? - Siberius arcán a mosoly szélesebb lett. Megilletődöttségemben egy picit lejjebb engedtem a kaszát, hogy jobban lássam a férfi szemeit, melyek sárga, kígyószerűek voltak. Biztos voltam benne, hogy nem teljesen ember.
- Hogy... Mi?
- Erre felé sétáltam és..
- Az anyámat említette. Ismerte?
- És te? Te is ismerted? - Először nem értettem a kérdését, aztán rájöttem, mire gondol.
- Honnan tudott az emlékeim elvesztéséről?
- Az alvilág pletykás hely, és a híred megelőz téged. A II. Dante, aki elődjét is felülmúlja - Elnevette magát, amitől kirázott a hideg. Tudtam, hogy nevem van az alvilágban, és azt is tudtam, hogy a II. Danténak hívnak, mert Dante Alighierihez hasonlóan én is megjártam a pokolt és vissza is tértem onnan élve, már amennyire a lélekvesztés utáni életet életnek lehet nevezni.
Egyre több kérdés fogalmazódott meg a fejemben. Siberius ismert engem, a kérdés csak az volt: honnan?
- Ki vagy te...
- Gondolom édesanyád sosem mesélt rólam.
- Honnan...
- Á, igen. Hisz nem válaszoltam. Maradjunk annyiban, hogy nagyon közel kerültem édesanyádhoz. - Siberius diadalmasan felnevetett, majd mikor abbahagyta témát váltott. - Holnap meccsed van, ha nem tévedek.
- Kezdesz irritálni.
- Mert mindent tudok?
- Egoistább választ nem is várhattam volna.
- Dante kedves, én mindent tudok, ami veled kapcsolatos. Figyellek, le nem maradnék bármiről is.
- Mit akarsz tőlem?
- Segíteni szeretnék.
Meglepődtem.
- Ennyire hülyének nézel?
- Holnap veszteni fogsz, ha nem engeded szabadjára a saját hatalmad.
- Minden hatalmam Liartól ered.
- Te a pokol lánya vagy, a hatalmad is onnan ered. Semmit nem tudsz magadról? Ennyire elzárkóztál önmagadtól?
- Untatsz.
- Az emlékeid visszakaptad, de még mindig nem tudod ki vagy valójában, mennyi lehetőséget pazarolsz el. - Siberius arcára szomorúság, csalódottság ült ki. Fölállt, megfogta az Overosulom végét és egyszerűen elszívta a Furyokumat.
- Mi a...!
- Gyenge vagy. Liarral semmire sem fogsz menni holnap. Tégy meg nekem egy szívességet, Dante. Nyisd fel az elméd, engedd a szívedbe a poklot, és ő cserébe engedelmeskedni fog neked.
- Ez hülyeség. Én nem...
- Hamarosan rájössz. A saját érdekedben...Úgy tudom az ellenfeleddel személyes gondod is van, igaz?
Éreztem, hogy lassan elönti a vér az agyamat.
- Nem tudsz te semmit! Semmi közöd hozzám, életemben egyszer láttalak, mégis mi a francért adod itt nekem az atyai jó tanácsokat?!
- Ez volna a dolgom. - Elnevette magát, majd a háta mögött megjelent a védőszelleme. - Nem mellesleg... Szeretnélek magam mellett tudni. Sok mindent kell bepótolnom veled, amit 14 év alatt elszalasztottam. - A kígyó körül hatalmas sárga fények gyúltak, akaratlanul is hátrálni kezdtem. - Holnap figyelni fogok, és szívből remélem, hogy megfogadod a tanácsom. Szeretném látni, ahogy az én pici lányom diadalt arat. - Bezárva monológját eltűnt a semmiben.
Pár percig csak egy helyben álltam, és néztem magam elé.
" Az én pici lányom."
Azt hittem, elment az esze. Az én apám meghalt hét évvel ezelőtt, de mégis.. Siberius úgy tűnt ismerte anyámat, de azt nem tudtam meg, hogy honnan.
Össze voltam zavarodva. Nem értettem, amit mondott nekem, amiről magyarázott. Túl soknak bizonyult az egész éjszaka. Fáradt voltam, és álmos, nem voltam képes végigvezetni egyetlen ép gondolatmenetet sem.
Visszamentem a szállóra. Próbáltam halk lenni, már mindenki aludt.
- Azt hittem végül haza sem jössz.
Ijedten hátrapördültem.
Hao tőlem pár méterre, magát a falnak támasztva állt, karjait összefonva.
- Miért nem alszol?
- Vártalak, aggódtam.
- Jól vagyok. Csak magányra volt szükségem, ennyi.
- Nem kell holnap versenyezned.
- Nem fogok veszíteni.
- Gyenge vagy, gyengébb, mint ők.
- Megoldom.
- Dante.
- Nem fogok veszíteni, és feladni sem. Senki ellen. Jeannenek és a patkányainak a holnapi lesz az utolsó meccsük, erről én gondoskodom. - Meg sem várva, hogy válaszoljon elköszöntem, és felmentem a szobámba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése