- Ti emberek milyen érdekesek vagytok. - Szólalt meg Dolorem Dante testéből. - Dante lelke már az alvilág része, a teste pedig immáron az én testem. Szerencsés egyedei vagytok fajotoknak. Ritka kiváltság, hogy az alvilág úrnője maga is részt vesz az áldozatai kivégzésében. Hazugság démona, emelkedj! - Ekkor a démon megjelent Dolorem háta mögött. - Hívd a szolgáid. Mindahányan vannak! Végezzenek ők ezekkel a sámánokkal.
Úgy tűnt, a démon habozik. Egy pillanatra megfordult a fejemben az a gondolat, hogy talán Liar nem akar nekünk ártani? De az lehetetlennek tűnt. Ehhez érzelmekre lenne szüksége, és egy démonnak nem lehetnek érzései... Vagy mégis?
A habozástól a tündér ingerült lett, és nagyon úgy tűnt, kezdi elhagyni a türelme.
- Démon! Ehhez a testhez tartozol, és ezt a testet én irányítom! Tedd, amit parancsoltam, máskülönben magad találod újra a pokolban! - A démonnak nem kellett egyéb indok. Széttárta karjait, aminek hatására a talaj nyílni kezdett alattunk.
- Mindenki, kifelé innen! - utasított minket Yoh, és mi rögtön követtük is a parancsot.
- Várjatok! - Kiáltott Rosalie.
- Hao teste?
- Nincs rá időnk, és amúgy is a démonok minket fognak követni. - válaszoltam a lánynak.
Miután kiértünk a szálláshelyről, megláttuk az első démont, melyet több tíz, majd több száz társa követte.
Automatikusan körbe álltunk, majd mindenki megalkotta az Oversoulját.
- Én félek! - Szólalt meg Cassy.
- Mind félünk, de ne aggódj, megvédelek. - Bíztatta a lányt Horohoro.
- Tényleg? - Nézett rá meghatódva Cassy.
- Naná! - Válaszolta elhivatottan a srác.
- Hát ez gyönyörű, de ezt nem lehetne később? Ugyanolyanok mint a szellemek. Könnyű őket legyőzni, ettől függetlenül erősek. Ha egy belétek mar, akkor meghaltok, szóval igyekezzetek nem megsérülni, értettétek?
A csapat mindegyik tagja valamilyen úton módon, de beleegyezést tanúsított, majd megkezdődött az összecsapás. Több száz démon esett nekünk. Az egész tér pár percen belül egy valódi vérmezőre kezdett emlékeztetni. A démonok holttestei, és a belőlük áradó fekete vér mind a helyszínt, mind minket teljesen beterített. Bár sokan voltak, meglepetésemre nagyon jól tartottuk az iramot. A csapat tehetetlenebb tagjait folyamatosan védtük, és még így is olyan volt az egész harc, mintha csak egy keményebb, veszélyesebb kiképzés résztvevői lennénk.
- Hányat sikerült megölnöd? - Kérdeztem Rentől, miközben egymásnak háttal állva figyeltük, hogy honnan várható a következő támadás.
- Nem tudom, a kétszázadik után meguntam a számolást.
- Tch.. - Elmosolyodtam. - Na persze.
- Mintha neked jobban menne. - Válaszolt a srác kis gúnnyal, mégsem sértően.
- Tudod, nekem ezek nem jelentenek gondot, olyan, mintha legyekre vadásznék, csak ezek nem olyan gyorsak.
- Egyre többen vannak, ez nem jó! - Faustnak igaza volt. A démonok egyre csak jöttek, és bár mi tartottuk a frontot, mégis egyre inkább fennállt a lehetősége, hogy a Furyokunk elfogy, és ha ez megtörténik, nekünk végünk.
- Honnan vannak ennyien? - Kérdezte Horohoro, miközben egy csapat démont szedett le magáról.
- A pokol 8. körében. Az egy nagy része a pokolnak, és rengeteg démon van arrafelé, ráadásul akik itt meghalnak, azok újjászületnek a körben. És a francba is, vigyázzatok már! - üvöltöttem el magam a végén, mert láttam, hogy Yoht kis híján megharapta az egyik démon fattyú.
A démonok egyre csak jöttek, és hamarosan bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem: a csapat Furyoku szintje a nullához közelített....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése