2013. január 2., szerda

32. fejezet: A terv

- Nos? - Kérdezett rá a válaszomra.
- Dante.. meghalt.
- Mi? - Csattant fel szinte mindenki. Láttam, ahogy Cassy elsírja magát, és Horohoro karjai közt próbál nyugalmat találni. A többiek arcára a mérhetetlen döbbentség ült ki, Hao pedig szemmel láthatóan őrjöngött magában.
- Nevetséges, nem halt meg! - Fakadt ki a srác.
- Dante már halott, 7 éve! Mikor fent beszéltünk, és megölelt bele láttam a múltjába, ahol én már nem voltam vele. A városból való távozása után nemsokkal az alvilágba került, ahol a szabadságáért cserébe 7 évet kapott, de a lelke már azóta is az alvilág peremén volt, és onnan irányította a testét, és mivel nem halt meg idő előtt, ezért most a testét Dolorem uralja, és azzal együtt Liart is.
- Akkor kiűzzük Doloremet, és visszahozzuk Dantét, mégis mire várunk?!
- Hűtsd le magad! Nem tudjuk visszahozni, az alvilágban van, onnan nem lehet senkit...
- Már pedig lehet, ő nem halhat meg, nem engedem!
- Te csak...
- Haonak igaza van. - Lépett előre Yoh.
- Mi?
- Nem tudjuk sokáig tartani, valamit tennünk kell, hamarosan áttöri a védelmet! - mondta Faust.
- Akkor jobb, ha sietünk.
- Nem tudunk mit csinálni, Dante lelke már az alvilágban van.
- Akkor elmegyek érte. - Lépett Hao testvére mellé. Engem egyre inkább zavart Hao nagyszájúsága, és az, hogy egyszerűen nem értették meg, hogy egyszerűen lehetetlen visszahozni.
- Hm... - Anna Dante testére nézett, majd Yohékra. - Kinyitom az átjárót, de csak téged tudlak átvinni.
Hao bólintott.
- Akkor már inkább én megyek!
- Te maradsz, eleget tettél.
- Te meg...! Miért te mész, miért egy olyan megy, akinek semmi köze Dantéhoz?! Az én barátnőm, én ismerem őt, én tudom, hogy mi várhat ott, egy magadfajta sámán semmit sem ért hozzá.
Bár teljes erőmből üvöltöttem, úgy tűnt, Hao egyáltalán nem figyel rám.
Beadtam a derekam.
- A vesztedbe rohansz.
- Ha Dante ott van, akkor nincs más választásom. - Válaszolta hűvösen Hao, majd halkan hozzá tette: - Szükségem van rá... - Ezután Anna felé fordult. - Meddig vagy képes nyitva tartani a kaput?
- Legfeljebb egy óra, de lehet hogy kevesebb.
- Elég lesz.
- De várj, mi lesz, ha segítség kell? Nem lenne jobb, ha többen mennénk? - aggodalmaskodott Yoh.
- Ti próbáljátok kivédeni a támadásait, lehetőleg anélkül, hogy kárt tesztek benne. Ti gyengék vagytok, nem venném hasznotokat.
Anna bólintott, és egy ráolvasással Hao lelkét átküldte az alvilágba, aminek következtében a srác teste a padlóra rogyott.
- Srácok, engedjétek le a védőmezőt, és próbáljátok lefogni, rendben?
Bólintottunk, majd a parancs szerint cselekedtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése