Már egy ideje sétáltunk Patch Village utcáin. Hao türelmesen várta egy ideig, hogy elkezdjem a mondandóm, de miután rájött, hogy ha rajtam múlik, nem fogok egy szót se szólni, így kezdeményezett.
- Úgy tudom, Liar volt az egyetlen démonod.
- Ez így van.
- A harcban mégsem őt használtad elsősorban. Valami mást.
- Sherlock hozzád képest kispályás.
- Dante!
- Még is mit vársz, mit mondjak?
- Elgondolkodtam azon az opción, hogy talán igazat mondasz. Mit használtál a harcban? - Életemben először nem tudtam mit hazudni rá. Eljött a világ legnagyobb félrevezetésének ideje: az igazságnak.
- Nem tudom.
Haora néztem félszemmel. A fiú szemmel láthatóan nem erre a válaszra számított. Valószínűleg azt várta, hogy valamivel kihúzom magam a témából. - Pontosabban.. - folytattam - Nem biztos, hogy tudom. Azt hiszem addig jó, amíg nem veszek a lehetséges okról tudomást. Nem tudom.
- Rébuszokban beszélsz.
Bólintottam.
- Tegnap éjjel Siberiussal volt egy érdekes beszélgetésem .. - A neve hallatán Haonak kikerekedtek a szemei. Igen, miután befejeztem a mondatot bennem is tudatosult, hogy egy eléggé szokatlan kijelentést tettem az imént. A félreértések elkerülése érdekében az egész történetet végigdaráltam. - Kijöttem este sétálni, és a város központjánál megálltam. Ott találkoztam Siberiussal. Meglepő módon tanácsokat adott nekem. Persze nem akartam őket elfogadni vagy ilyesmi, de azért mégis bennem maradtak. Azt mondta, hogy idézem "a pokol lánya vagy, az erőd is onnan ered". Azt hittem csak hülyéskedik. Valamit ivott vagy nem tudom. Aztán belevitte a beszélgetésbe anyámat. Ismeri valahonnan, ami borzasztóan idegesít. Az a fickó többet tud rólam, mint én magam, és ezzel az őrületbe kerget. A beszélgetés végén azt mondta, hogy "az én pici lányom". Aztán lazán eltűnt a nagy büdös semmiben. Nyomorult.. - Mély levegőt vettem, aztán folytattam. - Az arénában pedig... Nem tudom. Egyik percről a másikra elvesztettem a testem felett az irányítást. Az egész harc olyanná vált, mint egy film. Nem tudtam, mi fog történni, azt se tudtam én mit fogok csinálni. Nem voltam képest uralni a tetteimet. Jeannet majdnem megöltem.. Én csak... Én csak ki akartam egyenlíteni. Nem akartam megölni. Az utolsó percben sikerült visszanyernem az irányítást a testem felett, de akkor is volt bennem valami... Amiatt a valami miatt űztem a pokolba Samasht, amit így visszagondolva talán nem kellett volna. Jeanne idegesítő, és legszívesebben egy ketrecbe zárnám, de mégsem akartam ezt tenni vele... Te meg miért nézel így?!
Hao elmosolyodott.
- Egész életedben nem vallottál igazat. Legalábbis ennyit biztos nem, mint amennyit most
- Neked komolyan csak eddig jutott el az agyad?? Soha többé nem...!
- Soha nem találkoztál azelőtt Siberiussal? Említés sem tettek róla a szüleid?
- Mi? - Meglepetten pislogtam Haora. Furcsa kérdés volt.
- Gondolkozz.
- Nem.. Biztos hogy nem.. Én.. Nem tudom. Talán.. Ismerős volt a neve, de nem hinném.. Azt ne mond, hogy..
- Talán. Nem tudhatom. Nem ismerem a múltad, ahogy Siberiusét sem, de te magad is elgondolkodtál azon, hogy talán rokoni kapcsolatotok van.
- Mi?
- Az elmondottak szerint megfogadtad a tanácsát. Valamit felélesztettél magadban. Valamit, amiről te magad sem tudtál. És megemlítetted, hogy a lányának szólított. Megmaradt benned. Ha úgy gondolnád, hogy csak egy szótévesztés volt, vagy esetleg egy vicc, akkor egyszerűen elhagytad volna, mint információ.
- Ismertem apámat.
- Hm..
- Hao, ne idegesíts jobban, nem lehet az apám! Ő nem!...
- Nyugodj le. Csak kimondom, amire gondolsz. Valakinek ezt is kell, nem? - Hao elmosolyodott egy pillanatra. - Ezek szerint nincs szükséged a segítségemre.
- Mi?
- Ez meghaladja az ismereteimet. A pokollal kapcsolatban kissé hiányosak az információim.
Meglepődtem. Mióta ismertem Haot, sosem volt olyan, amire ne tudott volna valami információval teli magyarázatot adni, vagy épp tanácsot.
Az arckifejezésem láttán felnevetett, majd az ujjait az enyéim közé fonta. Szép lassan éreztem, ahogy a düh kezd elszállni belőlem, és megnyugszom.
- Fölöslegesen aggódsz, Dante.
- Könnyen beszélsz.
- Szeretnéd, hogy eltereljem a gondolataid? - Meglepetten a mosolygó fiúra néztem.
- Hm?
- Minden bajnokságnak egy napját arra áldozza a Patch, hogy ünnepeljenek a sámánok.
- Ünnepeljenek?
Hao bólintott.
- Ez egy egész napos program, bár meglátásom szerint inkább csak naplemente után indulnak be az események. Vásárok, előadások, zenészek, bemutatók. És éjfélkor tűzijáték Arra gondoltam, remek kikapcsolódás lenne. Főleg neked. Mi a válaszod? - Hao mosolya még szélesebbre húzódott, amitől nekem is önkénytelenül kis mosoly jelent meg az arcomon. Rábólintottam.
- Rendben. A többiek is jönnek?
- Mmm... - A srác arcáról eltűnt a mosoly, fölnézett az égre, majd újra rám. - Nem egészen úgy terveztem, hogy ők is jönnének.
- Hé srácok! - Mindketten a hang irányába néztünk. Yoh a távolból integetett nekünk.
Gyorsan visszanéztem Haora.
- Hát.. a testvérednek tuti feltűnne, ha random eltűnnél. És Cassyéknek is gyanús lenne, hogy elkóboroltam.
- Legyen.
- Ó, te nagylelkű leendő király. Igazi megtiszteltetés az ő számukra. - Mondtam viccelődve, majd elnevettem magam. Úgy tűnt, Hao nem vette magára, és inkább rám hagyta a viccelődésemet.
Miután odaértünk a többiekhez, velük együtt vissza mentünk a szállás helyre.
A nap további részében a társasjátékoké volt a főszerep. Cassyék az egyik ajándékboltban rátaláltak egy, a sámánoknak szóló kinevet a végén, és activity társas keverékre, amivel egész este el voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése