Minden tündér árgus szemekkel figyelte hogy a sámánok hol vannak. Ha a közelükbe értünk, kacarászva elrepültek. Élvezték az ünnepséget, és azt, hogy mindenki őket akarja megszerezni. Kicsit olyan volt az egész tündérvadászat, mint egy kis játék. Ha valaki elkapott egyet, akkor a kis lény mosolyogva elfogadta sorsát, és követte ideiglenes gazdáját. Mi is hamar elkaptuk a saját tündéreinket. A vadászat közben sok barátunkkal összefutottunk. Cassyékkel, Rosalieval és a Hanagumi csapattal, Yohékkal még Junnal is.
- Csak én nem tudtam semmit erről a fesztiválról?
- Kétlem, hogy Yoh csapatában bárki is tudott volna erről az egészről: Ahogy láthattad a tanácstagok mindenkit előszeretettel árasztanak el a fesztivállal kapcsolatos információkkal.
Újra felvillant előttem Sylva és a hattyú ruhája. Már akkor tudtam, hogy az a kép örökre bennem marad, és halálomig kísérteni fog engem.
- A tanács tagok se normálisak... Erre ma rájöttem.
- Minden nap tanulsz valami újat. - Hao halkan felnevetett, majd felnézett a város közepén álló kijelzőre. - Még öt perc éjfélig.
Oda mentünk a folyóhoz, és az egyik kis sarkán megálltunk.
Pár perc alatt szinte az egész Patch village lakossága ott tolongott, és keresett helyet magának a parton, vagy ha már ezzel meg volt, akkor a kis tündérét helyezte bele a hattyújába, és várt.
Haoval mi is e-kép cselekedtünk.
- Ki fog esni, és meg fog halni. - állapítottam meg halkan, miután alaposan megnéztem az origamihattyúmat. A kis tündér mosolyogva integetett nekem. Hirtelen a pán Péter című mese jutott eszembe, és azon belül Csingiling - szerinted lehet a tündérporral repülni?
- Hm?
- Ismered a Pán Pétert?. - Láttam Hao arcán az egyértelmű nemleges választ, ezért egy gyorstalpalót tartotta belőle- Egy firól szól, aki soha országban lakik, ahol soha senki nem nő fel. egy nap elveszti az árnyékát, ami a földön bújuk el Wendyéknél. A lényeg az, hogy Pán Péternek van egy Csingiling nevű tündére, valahogy úgy néz ki, mint ezek - Mutattam a saját kis tündéremre. - És a tündérporukkal képesek repülni.
- Kétlem, hogy ezeknek a tündéreknek egyáltalán bármire is jó lenne a "tündérporuk" - A srác elmosolyodott, vele együtt pedig én is.
- Figyelem figyelem, mindenki helyezze le a hattyúját a folyóra, amikor a hídon álló tanácstag megüti a korongot!
Erre a kérésre mindenki leguggolt a folyóhoz, és várták a jelet.
Félszemmel Sylvát néztem, aki pár másodperccel aztán, hogy mindenki a rajthoz guggolt, megütötte a korongot.
Szinte egyszerre indult útnak a több száz origami hattyú, amelyek mindegyikén egy-egy kis tündér ült, és hevesen integetett.
Miután felálltunk Hao átölelt a derekamnál fogva, odahajolt hozzám, és a fülembe súgta, hogy kívánjak valamit.
Hirtelen nem tudtam mit kívánhatnék. Annyi minden lett volna, de nem tudtam melyik a fontosabb.Azon kaptam magam, hogy hiszek az egész szerencse hattyú dologban, amitől megijedtem.
Végül is mindegy volt. Rá néztem Hao kezeire, majd vissza a hattyúkra. Még láttam az enyémet. Még mindig benne volt a kis tündér, és még mindig ugyanúgy vidáman integetett, mint mikor útjára engedtem.
Hao felé fordultam, lábujjhegyre emelkedve átkaroltam a fiú nyakát, majd lassan megcsókoltam. Ő átfogta a derekam újra, szorosabban, mint azelőtt. Igen, azt hiszem nem volt semmi olyan fontosabb, amit akkor kívánhattam volna.
Bár azért egy kérdés mégiscsak foglalkoztatott: Vajon ő mit kívánt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése