48. fejezet: Ezer hattyú folyója

A  karnevál egyik részében észrevettem egy ismerős alakot, bár ha a feje nem látszódott volna, akkor valószínűleg egyszerűen csak nevetség tárgya lett volna számomra. Előtte pár méterre megtorpantam húzva magammal Haot is, aki nem értette mi ez a hirtelen helyhez kötöttségem.

- Az ott...

- Hm? - Ha követte a tekintetem irányát, majd mikor végre meglátta azt, amin megakadt a szemem, harsányan felnevetett.

- Ugye nem!

- Ez a karnevál egyre csak jobb és jobb lesz.

- Bunkó... - elengedtem Haot, és átvergődve a tömegen a hattyú ruhát viselő Sylva elé álltam.

- Akarom tudni?

A tanácstag mosolyogva rám nézett, majd köszönt. Nem tudom.. csak nekem volt nagyon furcsa, hogy hattyú jelmezben láttam?

-Nem tudom.. neked szóltak már, hogy egy hattyú jelmezben mászkálsz? – Igyekeztem a lehető leginkább részvétnyilvánítást mutatni, de úgy tűnt erre nincs szükség. Sylva szemmel láthatólag tudott a rajta lévő gúnyáról, és nem zavarta.

- Természetesen. Idén én vállalkoztam a kabala szerepére. Ez egy megtisztelő poszt
- EZ??? – Csattantam fel. Eközben Hao is megérkezett mellém. A srác láttán Sylva arca elsötétült, azért fogtam Haot, és eltoltam magam mellől.  – Nincs itt, nem láttad, látod? Elment.

- Mmmm…

- Mondom elment! – Néztem rá a srácra, aki csak jót nevetett a helyzeten.
- Tehát.. – Újra Sylvára összpontosítottam- Miért is van rajtad egy madár?
- Ez egy hattyú.

- Igen. Hattyú. Mi a francnak vagy te hattyúnak öltözve?

- Ez a karnevál hivatalos kabalaállata. Minden rendezvényen van egy tanácstag, aki beöltözik, és körbejárja a karnevált osztogatva a szerencsét. – Ezután a tanácstag a zsebéből kihúzott egy kis cetlit, és a kezembe adta. Mikor kinyitottam, egy kis írást találtam rajta, amit hangosan felolvastam.

- Legyen szerencsés, és boldog életed. Kösz… azt hiszem. –

- Igazán nincs mit. További jó szórakozást, és ne felejts el origami hattyút venni!

Ezzel a mondattal pedig a magas hattyú ment is tovább a karneválban, hogy osztogassa a szerencse céduláit

-Hattyú… Mi van?

- Hattyú. Az egész karnevál fénypontja az ezer hattyú vízre engedése.

- A japánoknál van valami ilyesmi, nem?

- Valami ehhez hasonló, igen. Itt annyi a változás, hogy mindenkinek szereznie kell előtte az erdőből egy tündér lelket, ami majd az origami hattyúba lesz. Minden tündér a szerencsét jelképezi, a hattyú az életet, a folyó pedig az utat, amit bejár az ember.  

- Ez hülyeség. Nem egy origami fogja meghatározni, hogy szerencsések leszünk-e.

- Légy egy kicsit nyitottabb, máskülönben valóban nem ér semmit az egész.

- Azt ne mond, hogy te hiszel ebben.

Hao megvonta a vállát.

-Nincs okom arra, hogy ne higgyek benne.

Legszívesebben a fejéhez vágtam volna, hogy ha annyira sokat segítene ez a hattyú eresztés dolog, akkor már rég sámánkirály lenne, de inkább magamban tartottam ezt a megjegyzést.

-Úgy tűnik, még a sámánok sem tudnak mit csinálni unalmukban.

- Tessék. – Hao megfogta a kezem, és beletett egy kis origami hattyút.

- Én nem fogok!

- Ez hagyomány. Tiszted.

- kiskoromban sem csináltam meg a hagyományokat, inkább csak táncoltam, a többit meg másokra hagytam.

- Ha eleresztettük a hattyúkat, ígérem neked: táncolni is fogunk.

- Én nem úgy…- Hao miközben a hattyúra hajtotta az ujjaimat, lassan oda hajolt hozzám, és az ajkaimra nyomott egy puszit.

- Mára hagyd el a nemleges válaszokat. Lassan unalmassá válnak. Ha mindenből ki maradnál, hidd el te magad bánnád a leginkább.

Nem mertem megszólalni, ahogy megmozdulni sem. Ezt végül is egy beleegyezésnek szántam. Ezt a srác is tudta, és elégedetten elmosolyodott. Menjünk, keressünk egy tündért. Már csak egy óránk van éjfélig.