Másnap reggel Yoh, bár kissé vonakodva, de elmondta, hogy Zekevel kötött megegyezés alapján beleegyezik a szertartás elvégzésébe, cserébe, hogy én se maradjak adós, elviszem őket Dobbie Villagebe, ha már voltak legutóbb is olyan rettentő ügyesek, és csak épphogy elértek a célállomásra, hadd ne részletezzem milyen kitérőkkel. Mivel nem volt hova mennünk, és ami engem illet nem is nagyon akartam szem elől veszteni Yoht, így a srác felajánlotta, hogy náluk lehetünk Cassyvel az út idejéig. Mivel Dobbie Village egy külön, elrejtett város volt, így meg kellett várnunk, hogy a kapui újra kinyíljanak, és az nem ment egyik napról a másikra. Nem telt el első napunk teljesen, mire rá jöttünk Cassyvel: nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a nagy házban vendégeskednek, és hát.. nem volt túl szívélyes a fogadtatásunk.
- Te teljesen megőrültél, Yoh? Ezek Zekevel vannak, ráadásul annak egy bazinagy izéje van! Majdnem megölt minket a haverjaival!
Yoh meglepetten pislogott a felém, és Cassy felé kalimpáló kék hajú idiótára, aki torkaszakadtából üvöltött mindent, attól a perctől kezdve, amint meglátott minket.
- Most miért? Aranyosnak tűnnek.
- Persze hogy aranyosak, de tudod a tigris is aranyos, mégsem hívod meg a lakásodba!
- Hm...
A srác mérgesen rám nézett, és vele együtt Yoh, és Cassy is. Egy pár pillanatig csöndben maradtam, majd elmosolyodtam.
- Trey, igaz? Mondd csak, nem jársz pszichológushoz, igaz? Kereshetek neked egyet. Csak jót tenne neked. Abnormálisan hangos vagy, a szellemed nem süketült még meg melletted? Vagy alapból az volt?
- Honnan?...
- Eee...Dante olvas a gondolatokban, nem említettem? - Yoh kellemetlenül vigyorogva próbált valami hangulatjavító dumát beköpni, kisebb sikerrel, mint ahogy azt remélte.
- Hogy miii???
- Addig pofázol, amíg mást is megtudsz rólam a saját bőrödön tapasztalva. Nem mellesleg, azok a fickók nem a "haverjaim" és az a "bazinagy izé" a védőszellemem, Liar. Ti, emberek nem tudtok értelmesen kommunikálni? Persze, tisztelet a kivételnek, de azért mégis...
- Hogy az a....
- Elég lesz! - fakadt ki Cassy fél órás hallgatása után, ami nála rekordnak számított. - Mi nem ismerjük őt, ő se minket. Inkább próbáljunk meglenni egymás mellett, oké?
- Mégis mi vagy te, békebíró?
- Nem, de Trey nem ok nélkül ítélkezik feletted, te pedig alap utálatból szidod. Nem akarom, hogy már az első nap balhé legyen.
Vállat vontam.
- Őő... Hát ez egész jól ment. - Jegyezte meg Yoh nagy mosollyal az arcán. - Már csak a többieket kell kibírnod, és egész jól megleszünk.
Egy pillanatra megijedtem.
- Mennyien vagytok ti?
- Ezt hogy érted?
- Azt mondtad többiek. Hány ilyen elmebeteg haverod van?
- Őőő..
- Kit nevezel te elmebetegnek?
Mivel már kezdtem nagyon unni Trey hisztijét, úgy döntöttem, hogy másra bízom a dolgot. Liar egy szempillantás alatt a srác előtt termett, és egy kisebb fújással a szoba egyik végéből a másikba repítette, és ott a falhoz nyomta, onnan pedig nem engedte.
- Hé! Engedj már el!
- Ez meg.. - Yoh Liarra nézett, aki amint meglátta a srácot felé fordult.
- Ő a védőszellemem, Liar. Ő a pokol 8. kapujának őre.
- Ez egy szellem?
- Nem. Ő egy démon.
- Őket nem csak irányítani lehet? Úgy értem.. Még sosem láttam démon védőszellemet.
- Látnod kellett. Zeke szelleme is egy démon. Pontosabban egy Elementál. Nem teljesen ugyanaz, de mégis. Nehéz elmagyarázni olyannak, aki szinte semmit nem tud a szellemekről.
- Mm... Szia, Yoh vagyok. - Yoh kezet nyújtott Liarnak.
- Nem beszél.
- Nem?
- Nem. Neked semmiképp.
- Miért nem?
- Mert nem kedvel. És szerintem ne nagyon nyúlj hozzá.
Yoh nevetni kezdett.
- Miért? Megharap, vagy mi?
Halványan elmosolyodtam-
- Úgy is mondhatjuk. Ha hozzá érsz valószínűleg a pokolba küld, és onnan nem sűrűn jössz vissza.
A srác arcáról lefagyott a mosoly, és hátrahúzta a kezét, erre Liar diadalmasan elmosolyodott, és eltűnt.
- Ti meg mit lazsáltok! Lassan dél van, és ti még semmit nem csináltatok!
- Anna.
A lány hangja hallatán Yoh azonnal fölugrott, és ment a dolgára. Én ráparancsoltam Liarra, aki elengedte Treyt, és ő is, barátja példáját követve ugrott Anna minden szavára. Cassy, és én továbbra is ott ültünk a helyünkön, és néztük a showt, ami viccesebb volt, mint bármelyik vígjáték, amit valaha láttam. Miután a lány végzett a fiúk felrázásával, rám nézett. Nem szólt egy szót se, de a gondolatai tisztán kivehetőek voltak. Nem örült neki, hogy ott voltam, de tudta, hogy nem tehet semmit. Emlékezte,, hogy valaki végig hallgatta a beszélgetésemet Cassyvel, és akkor döbbentem rá, hogy az a valaki ő volt. Már tudta, hogy Zeke Yoh testében van, és azt is, hogy én vagyok az, aki kihozhatja onnan. Azt hiszem, ez volt az egyetlen oka annak, hogy nem dobott ki minket, inkább úgy tett, mintha nem is lennénk ott. Nem ugráltatott egyikünket sem, és ahogy észrevettem a gondolat blokkolással is próbálkozott, bár nem túl eredményesen. Miután pár perce csak farkasszemeset játszottunk, elmosolyodtam.
- Nem megy ez neked.
- Te meg miről beszélsz?
- Még mindig hallak. Ne aggódj, Yohnak nem lesz semmi baja. Részben médium vagyok, és veled ellentétben, én nem mostanság kezdtem el használni is a képességeim. Yoh nem gyenge, bírni fogja.
- Hm...
A lány szó nélkül sarkon fordult, és elment.
- Ahoz képest, hogy milyen könnyen ugráltat másokat, és hogy mennyire félnek tőle, nem egy túl erős lány. Lelkileg semmiképp...
Ezek után nem volt más hátra, mint kiültünk Cassyvel a kertbe, és néztük, ahogy Trey és Yoh szenvednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése